Az országból és Magyarországról is érkeztek neves meghívottak, színházelméleti szakemberek és a társulat egykori színészei, örökös tagjai a Harag György Színtársulat 60 éves fennállását megünnepelni. Ez a színház előcsarnokában illetve a körfolyósókon kialakított fotókiállítás megnyitójával vette kezdetét: az elmúlt hatvan év színházi előadásait idézték fel az archív fotók. Ez alkalomból Méhes Kati és Tóth-Páll Miklós köszöntötték az egybegyűlteket.
A Rokonok című darab kezdését megelőző ünnepi megnyitón a felszólalók sorát Bessenyei István, a társulat művészeti igazgatója nyitotta. Mivel a helyi önkormányzat felelőtlensége miatt fűtés nélkül maradt színházterem fogadta az ünneplőket, az igazgató felidézte az egyik ismert történetet Harag Györggyel, a társulatalapítóval kapcsolatban. Egyszer egy kiszálláson ugyanis a szatmári társulat olyan helyszínen játszott, ahol a víz megfagyott az öltözőben elhelyezett lavórban. A színészek a jelmezekben dideregve játszottak, a nézők a helyeiken ülve fázva, de végigülték az előadást. Így kell kitartania a mostani nehéz időkben a színészeknek és a színházkedvelő közönségnek is.
Andrei Mihalache az Északi Színház román társulatának művészeti vezetője előbb Sorin Oros gondolatait továbbította, majd visszaemlékezett az időkre, amikor a szatmári színházhoz került és lehetősége volt sokat tanulni a magyar kollégáktól. Mihalache elmondta: szerinte egységben az erő és emiatt nem kell a magyar és a román társulat különválasztásának gondolatával foglalkozni.
A következő két felszólaló épp ennek ellenkezőjéről van meggyőződve: Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a Szatmárnémeti RMDSZ szervezet elnöke és Stier Péter, a színház adminisztratív igazgatója is hangsúlyozta: önálló magyar színházra van szükség Szatmárnémetiben.
- 2012 júniusától új szelek fújnak a szatmári városházán és a megyei tanácsban. Hideg szelek... Az új vezetés úgy tűnik, a minőségi kultúrát megpróbálják háttérbe szorítani. Nekik ugyanis az olcsó vásári komédia kell, ingyen kolbásszal. Mi azonban, a társulat és a közönség is üzenjük ezen 60 éves évfordulón, hogy tovább visszük Harag György hagyatékát. Eljött az ideje annak, hogy új, időtálló célt tűzzünk ki magunk elé. Ez a cél pedig nem más, mint az önálló magyar színház létrehozása Szatmárnémetiben! Merjük kimondani mit akarunk és kezdjünk el dolgozni közösen e cél megvalósításáért - mondta Kereskényi.
- Szomorú vagyok, mert ezen a kerek évfordulón az alkalomhoz nem méltó, áldatlan körülmények között kell ünnepelnünk. Ez, amint azt már korábban is elmondtam, a városvezetés hanyagsága és nemtörődömsége folytán történik így, ahogy történik – annak ellenére, hogy a magunk részéről nem győztük elégszer és elég nyomatékosan hangsúlyozni a problémánkat - kezdte beszédét Stier Péter. - Szomorú, hogy fűtetlen teremben, kényszermegoldásokat alkalmazva kell megpróbálnunk ünnepi hangulatot teremteni, mint ahogy szomorú az is, hogy még ma sem tudhatjuk biztosan, mikor költözünk és mikor kezdődik el a színház felújítása – hogy csak a legfájóbb problémáinkat említsem. Ilyen helyzetben nehéz és kockázatos akár csak középtávra is tervezni, hosszú távú építkezésről nem is álmodhatunk. Nehéz helyzetünket pedig csak fokozza, hogy nem vagyunk, nem lehetünk a magunk urai, nem hozhatunk felelős döntéseket a saját sorsunkról, egy két tagozatos intézményvezetés gyámsága alatt.
Stier a folytatásban köszönetet mondott azoknak a nagylelkű támogatóknak is, akik a társulat segítségére voltak a nehézségek leküzdésében, akik nélkül péntek este még elviselhető hőmérséklet sem lett volna a színházteremben, és akik nélkül ez az egész rendezvénysorozat nem jöhetett volna létre. Köszönetet mondott továbbá a Szatmárnémeti Városi Tanács és a megyei tanács RMDSZ frakciójának támogatását, abban, hogy külön támogatást lobbiztak ki a hétvégi ünnepség megszervezéséhez.
Ezt követően kezdetét vette a díszbemutató, a közönség kabátban követte a Babarczy László Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész által színre vitt Móricz-darabot, a Rokonokat, s keserű szájízzel nevettek, amikor
a történet középpontjában álló Kopjáss István (Kányádi Szilárd) azon elmélkedett, hogy a honfoglaló Árpád vezér miért nem lovagolt kicsit tovább, legalább Itáliáig - akkor legalább a fűtéssel nem kellene foglalkozni.